Május 1., a munkavállalók szolidaritási napja

1890-től egy évszázadon át május 1. volt a munkások nemzetközi ünnepe, a munka ünnepe, az 1990-es évektől pedig a munkavállalók szolidaritási napja. Az MTVA Sajtó- és Fotóarchívumának anyaga.

    Az ünnep előzményei az ipari forradalomig nyúlnak vissza: az utópista szocialista brit gyáros, Robert Owen 1817-ben már javasolta az addig 10-14 órás munkaidő 8 órára csökkentését. Tüntetések és sztrájkok után Nagy-Britanniában és gyarmatain 1847-ben 10 órában maximalizálták a nők és gyerekek munkaidejét (a 10 órás munkaidő csak az 1870-es évekre vált általánossá). 1856. április 21-én az ausztráliai Melbourne városában a kőművesek és építőmunkások a helyi parlament előtt követelték a nyolcórás munkaidő bevezetését, s akciójuk sikerrel zárult, a rövidebb munkaidő ellenére fizetésük sem lett kevesebb. Az I. Internacionálé 1866-os első kongresszusa már úgy fogalmazott: a nyolcórás munkanap bevezetését az első lépésnek tekintik a munkásosztály felszabadulása felé.

    A 19. század második felében az Egyesült Államokban is egyre többen követelték a nyolcórás munkanap bevezetését, s egyes államokban ez törvénnyé is vált. 1886. május 1-jén Chicagóban háromnapos sztrájk kezdődött a nyolcórás munkaidő bevezetése érdekében. Május 3-án összecsaptak a munkások és a sztrájktörőket védő rendőrök, akik végül tüzet nyitottak, a sortűznek négy ember esett áldozatául. A másnapi, a Haymarket térre összehívott tiltakozó nagygyűlés résztvevői közé vegyült anarchisták bombát hajítottak a rendőrökre, válaszul ismét sortűz dördült, a nap végére tucatnyinál is több halottat számoltak össze. Megtorlásul nyolc anarchista vezetőt állítottak bíróság elé, közülük négyet ki is végeztek.

    A világszerte hatalmas felháborodást keltő események emlékére május elsején emléktüntetéseket rendeztek, majd 1889-ben a II. Internacionálé alakuló kongresszusa úgy határozott, hogy 1890. május 1-jén a szakszervezetek és egyéb munkásszerveződések együtt vonuljanak fel a nyolcórás munkaidő bevezetése, illetve nemzetközi szolidaritásuk kifejezése érdekében. (Magyarországon is 1890-ben tartottak először május 1-jei tömegdemonstrációt.) Az Internacionálé 1891-es második kongresszusán május elsejét hivatalosan is a „munkásosztály nemzetközi összefogásának harcos ünnepévé” nyilvánították.

    Május 1. a múlt század folyamán a legnagyobb nemzetközi munkásünneppé nőtte ki magát. Különösen a Szovjetunióban, majd a II. világháború után létrejött kommunista blokk országaiban ünnepelték fényes külsőségek között. Hivatalos állami szabadnap lett, amelyen nagyszabású, látványos felvonulásokkal a gazdasági és szociális vívmányokat ünnepelték. A múlt század kilencvenes éveitől, a kommunista rendszerek bukása után május elseje a munkavállalók szolidaritási napja lett, a külsőségek elhagyásával sok helyütt majálisokat rendeznek ilyenkor. A világ számos nagyvárosában a szakszervezeti szövetségek szerveznek megmozdulásokat, amelyeken főként a munkavállalói jogok védelme, érvényesítése, méltó bér és nyugdíj, a munkahelyek megőrzése szerepel központi kérdésként.

    Május 1-je, hasonló tartalommal, katolikus ünnep is, Munkás Szent József, a munkások védőszentje tiszteletére. Az ünnepet XII. Pius pápa 1955. május 1-jén rendelte el Jézus ács nevelőatyjára emlékezve.