Czomba Sándor: Nem az érettségi teszi a szakembert

Négy év gimnáziumot vagy szakközépiskolát kettő évbe nyilván nehezen lehet belepréselni – nyilatkozza lapunknak Czomba Sándor, az Nemzetgazdasági Minisztérium munkaerőpiacért és képzésért felelős államtitkára, aki azt állítja: egy jó szakember érettségi nélkül is képes megállni a helyét a magyar munkaerőpiacon – írja a Népszabadság.
 
A szakképzés jövőjét, a beiskolázási lehetőségeket alapvetően meghatározó szakmaszerkezeti döntés két nappal a középiskolába jelentkezési határidő előtt jelent meg. A törvényben előírt határidőhöz képest hat és fél hónapos csúszással. Ez a harmadik szakmaszerkezeti döntés 2010 óta, miért nem sikerült egyikkel sem időben elkészülni?
- Korábban is hangsúlyoztuk, hogy az idei tanév több szempontból is átmeneti. A Nemzetgazdasági Minisztérium közel ötszáz intézményben veszi át a szakiskolák fenntartását. Az a legfontosabb, hogy olyan szakmákra képezzenek, amelyeknek munkaerőpiaci szempontból van értelme. Ennek kell visszatükröződnie a szakmaszerkezeti döntésben.

De van egy törvényes határidő, a tanévkezdést megelőző év júliusának vége.

- A következő tanévnek már úgy szeretnénk nekifutni, hogy jóval a határidő előtt megjelentetjük a döntést. E mostani csúszás legfontosabb oka, hogy nagyon sok egyeztetést folytattunk az iskolákkal, fenntartókkal, a KLIK-kel, hiszen összetett problémát kellett kezelnünk. Szeptemberben megjelent egy rendelettervezet. Ha azt összeveti a mostanival, láthatja, az intézmények döntő többségében javult a helyzet. Ha fordítva lenne, akkor valóban nagy bajban lennénk.

Egyes iskolák most is bajban vannak. A szerződésük rögzít egy keretszámot, mégis attól eltérő finanszírozott létszámot kapnak. Ez a helyzet tavaly is előállt már.
- Vannak a korlátlanul beiskolázható szakmák. Ezek általában a hiányszakmák, s mindenki, legyen magán-, alapítványi, egyházi vagy állami iskola, annyi diákot iskoláz be, amennyit akar. Amiről most beszélünk, a korlátozott számban indítható szakmák köre. Ez több mint háromszázezer tanulót érint, akiknek a 90 százaléka állami intézményben tanul. Nagyjából 5-6 százalék jár alapítványi vagy magániskolába, egyháziba 8 százalék. Ezzel az arányokat szeretném érzékeltetni. Az állami intézményeknél lényegében nincs probléma. Máshol sem az a gond, hogy harminc helyett egyetlen helyet sem kaptak, hanem, mondjuk, tizenötöt.

A művészeti képzési területeknél a KLIK-nek alig van kapacitása, de van keretszáma, de például az egyetemek szakképzőinél volna kapacitás, oda viszont egyetlen finanszírozott helyet sem csoportosítottak.
- Meg fogjuk hosszabbítani március közepéig-végéig a beiskolázás lehetőségét, így feltölthetik a létszámot, akik nagyobb kvótát kaptak, mint amekkorát a szeptemberi tervezetben jeleztünk. Folytatjuk a megkezdett párbeszédet az egyházakkal is. Azt gondoljuk, az egyházi, a magán- és az alapítványi iskoláknak nem versenyezniük kell az állammal, hanem kiegészíteniük egymást. Például, amit a hátrányos helyzetű fiatalok tekintetében az egyház vagy néhány alapítványi iskola meg tud tenni, arra az állam sohasem lesz képes.

Akkor miért tűnik úgy a döntést végigolvasva, hogy az alapítványi iskoláknak alig jut képzési hely?
- Az egyházi, a magán- és az alapítványi iskolák esetében is egyenként szeretnénk megvizsgálni, milyen mértékben tudjuk azt a szakmaszerkezetet támogatni, amelyet az elmúlt években kialakítottak. Igényt tartunk a munkájukra, de azt az elvet, hogy az állami iskola és az alapítványi egymással versenyezzen, nem lehet fenntartani. A demográfiai folyamatok miatt jóval kevesebb gyerek van, mint korábban volt.
„Aki tanulni akar, az nem veszi észre, hogy csökkent a tankötelezettség korhatára”

Nem csak a demográfiai folyamatok miatt csökkent a gyerekszám a szakiskolákban, hanem azért is, mert az érettségit adó iskolák száma nőtt. Ezt a szakértők kedvező folyamatnak tartották, amit a piac visszaigazolt. Ehhez képest önök kevesebb érettségit adó intézményt akarnak, a közismereti tárgyakat száműzik a szakképzésből.
- Nincs szó ilyesmiről. A probléma gyökere az általános iskolában keresendő. Addig, amíg funkcionális analfabéták érkeznek a szakiskolába, bármilyen rendszert dolgozunk is ki, csak papíron fog működni. Azért van 20-30 százalékos lemorzsolódás a szakiskolában a 9-10. évfolyamon, mert azt, amit 8 évig nem sikerült elsajátítani, a közismeretis tanár nem fogja tudni pótolni. Ezért meg kell erősíteni az alapfokú képzést.
 
Pláne, hogy 16 éves korra csökkentették a tankötelezettséget, négyről háromra a szakképzési évek számát, a közismereti órákét pedig a harmadára.
- Abból, hogy a tankötelezettség korhatára csökkent, az a fiatal, aki tanulni akar, semmit nem vesz észre. Félreértés, hogy a közismereti óraszám harmadára csökkent volna, eközben azt kevesebbet idézik, hogy cserébe megerősítettük a szakmai elméletet.

És mi van azokkal, akiket bent lehetne tartani az oktatásban, jó is lenne bent tartani, de mivel hátrányos helyzetűek vagy sajátos nevelési igényűek, az iskola inkább kienged a rendszerből?
- Azok a 16 és 18 év közöttiek, akiket a munkaügyi regiszterben látok, nem ilyenek. Abban egyetértünk, hogy velük valamit kezdeni kell, nem lehet elengedni a kezüket. Az a fontos, hogy meglegyenek az alapok, amire a középfok építkezhet. Volt, amikor ötéves volt a szakiskola. Nézze meg azokat az adatokat, hogy akkor hányan buktak ki. 30-35 százalék.

Nem vitatom, hogy sok problémát megörököltek. Aztvitatom, ahogy ezeket kezelik. Valóban pedagógiai kihívást jelentenek a szakiskolába beáramló, főleg szegregált iskolákból érkező hátrányos helyzetű gyerekek. Számukra a szakképzés időszaka alatt, pedagógiai eszközökkel, fejlesztést kellene biztosítani. Ennek az ellenkezője történik.
- Szerintem sarkít, aki ilyet állít. Ugyanakkor szerintem az is tény, hogy a szakképzésnek nem az az elsőrendű feladata, hogy az alapképzésben összeszedett hátrányokat pótolja. Hosszú évekig tanítottam szakközépiskolában, személyes tapasztalat, hogy aki a kör kerületét nem tanulta meg kiszámolni nyolc év alatt, a következő három évben sem fogja tudni.
 
Kettes érettségi plusz gyorstalpaló
 
Nem biztos. A gyerekek különbözőek, ki előbb érik, ki később.
- Sajnos, tapasztalatból mondom. Azt, hogy a hegesztőt hány g-vel kell írni, nem érettségihez kell kötni. A vita azon megy, hogy miért nem adunk mindenkinek érettségit, mert akkor az érettségi után, 18-19-20 évesen, mindenki jól átgondoltan eldöntené, milyen szakmát végez el egy másfél éves felnőtt tanfolyamon. Mi nem így gondolkodunk. Valaki végigviszi a gimnáziumot kettessel, látja, hogy főiskolára, egyetemre nincs esélye menni, eltelt az életéből öt év, fel tud mutatni egy 2-es érettségit és egy gyorstalpalón szerzett szakmát. Nem akarom a felnőttképzést értékeit elvitatni, de nyilván nem ugyanaz három év alatt elsajátítani egy szakmát nappali rendszerben, mint egy év alatt. Ugyanazt az öt évet hasznosíthatta volna úgy is, hogy elvégez egy hároméves szakiskolát, urambocsá, nem kettessel, hanem hármassal, négyessel, esetleg ötössel, és a harmadik év végén dönthet úgy, hogy megszerezi az érettségit plusz két év tanulás után. Nappalin, levelezőn, estin, ahogy szimpatikus. Itt van a koncepcionális különbség. Azért kereszteljük át szakközépiskolának a mostani szakiskolát, mert azt szeretnénk sugallni, hogy nincs vége a harmadik évvel. Megint csak öt évnél tartunk, de van egy jól megalapozott szakma a kezében az érettségi mellett. Alulról szeretnénk nyitva hagyni a rendszert fölfelé mindenki számára.

A piaci adatok alapján nem létezik problémaként ez a „kettes érettségi, plusz gyorstalpalón végzett szakma”. Az látszik, hogy akinek van érettségije és szakmája, nem esik ki a munkaerőpiacról. E körben az uniós átlaghoz hasonló a munkanélküliségiráta. Ahol leszakadunk az átlagtól, az a szakiskolával rendelkezők munkanélkülisége. Ennek az oka az alapkompetenciák hiánya. Ők nem tudnak alkalmazkodni az első technológiaváltáshoz sem, ami gyorsan jön.
- Nem attól fog a fiatal alkalmassá válni, mert érettségije van. A bádogos a csonka kúp területének kiszámítását szakmai-elméleti órán tanulja meg, nem a matematikaóra keretében. Itt a lényeg. Azt mondtuk, legyen egyharmad a közismereti tantárgyak és kétharmad a szakmai elmélet és gyakorlat aránya. A szakmát megerősítettük, és azért erősítettük meg, mert a szakmai elméletbe bevittünk számos olyan dolgot, pénzügyi ismereteket, vállalkozási ismereteket, amiket a hétköznapokban nem biztos, hogy a diák hasznosítani fog, de nagyobb eséllyel, mint a nándorfehérvári diadal időpontjának megtanulását. Egy jó szakember érettségi nélkül is képes megállni a helyét a magyar munkaerőpiacon. De a hároméves szakiskola után azt is megszerezheti.

Ez azt jelenti, hogy különböző típusú érettségik lesznek?
- A szakközépiskolai érettséginek legalább olyan erősnek kell lennie, mint egy gimnáziumi érettséginek.

A kötelező tárgyak is ugyanazok lesznek?
- Igen.

És ez két év alatt teljesíthető?
- Négy év gimnáziumot vagy szakközépiskolát kettő évbe nyilván nehezen lehet belepréselni. De az érettségire felkészítő tantárgyak hiánytalanul megvannak, ugyanabban az óraszámban, mint máshol.

Ha már idáig eljutottak az átalakításban, nem kellene visszaállítani a tankötelezettség korhatárát?
- Csak ismételni tudom magam: annak a fiatalnak, aki tanulni szeretne, a korhatár semmilyen akadályt nem jelent.

Az aránytalansággal van baj

Az ön tárcája készítette azt a koncepciót, ami 2020-ig határozza meg a szakképzés jövőjét. Ebben elemzik a közoktatási átalakításokat, s ezt nehéz nem kritikának olvasni.
- Nekünk a köznevelésért felelős államtitkársággal szorosan együtt kell dolgozni. A mi igényünk úgy fogalmazódik meg, hogy aki kilép az általános iskolából, rendelkezzen elégséges tudással a középfokú oktatáshoz, legyen az szakközépiskola vagy szakgimnázium. Ez egy egyszerűnek tűnő elvárás, de a legnehezebb feladat, ami a következő időszakban előttünk áll. Jogos kérdés, hogy a NAT rendben van-e, vagy csak a végrehajtásával van baj, esetleg a NAT sincs rendben és sokat markolunk, de keveset fogunk. Ezt a vitát nem tudom, és nem is akarom eldönteni. Amit biztosan tudok, hogy eddig az alapfokú oktatás rátolta a problémáját a középfokú oktatásra. És amíg így lesz, addig nem leszünk sikeresek.

A hiányszakmák megállapításában az iparkamarára támaszkodnak?
- Ez a Megyei Fejlesztési Képzési Bizottságok kompetenciája. Minden megyében van ilyen bizottság, aminek a „főcsővezetője” a Kamara.

Tehát megyei szinten születik meg a döntés?
- A javaslat. A végső döntés a Nemzetgazdasági Minisztériumban születik meg.

Mi alapján lehet biztosan tudni, hogy öt év múlva hány kőművesre lesz szükség? Csak egy ilyen tervhivatalos logikával kell meghatározni, hogy Baranyában hány fodrászt lehet képezni, és Heves megyében pedig miért nem lehet egyet se?
- Ha van igény és nem lehet, akkor baj lenne. 2010 előtt regionális bizottságok működtek, azok három megyét fogtak össze. Tettek egy javaslatot, de az nem jelentett semmit. Hiába mondták, hogy nem támogatják, az iskola beindította a képzést, és megkapták a pénzt. Nem volt semmiféle fék.

Úgy is mondhatjuk, hogy a szülők döntöttek. Azt látták, hogy az a szakma, ahová beíratták a gyereküket, megélhetést fog biztosítani neki.
- Vásárosnaményban tanítottam tíz évig. Akkoriban az iskolában a fiatalok 80 százaléka hegesztő, szerkezetlakatos, géplakatos, esztergályos volt. 20 százalék felszolgáló, vendéglős. Jelen pillanatban ott tartunk, hogy 90 százalékban, és kétszer annyi diákkal működik a szakács, cukrász, vendéglős, felszolgáló képzés. A fehérgyarmati, a kisvárdai, a mátészalkai iskola – 50 kilométeres körzetről beszélek – korábban ugyanolyan profillal működött, mint mi. Aztán mindenki átállt a szolgáltatói szektorra. Félreértés ne essék, nem a szolgáltató szektorral van bajom, hanem az aránytalansággal. Nem rég jött egy cég, faipari dolgozókat kerestek. Nem találtak, de tele van a munkaügyi regiszterünk vendéglősökkel, cukrászokkal, szakácsokkal. Hiába mondjuk azt, hogy a szülőnek erre volt igénye. 14 évesen nehéz eldöntenie egy gyereknek, hogy mit szeretne csinálni. Ha a korábbi rendszert tartanánk fenn, az összes problémát magunk előtt tolnánk.

Nem furcsa, hogy a szakképzés felügyelete az NGM-be kerül? Ez mégiscsak egy oktatási terület, ahol elsősorban a gyerekekből kell kiindulni.
- A szakképző iskolák működtetése egészen más gondolkodásmódot igényel, mint a gimnáziumoké vagy az általános iskoláké. Alapanyagot kell hozni, bevételezni, raktárazni, a tanulók terméket állítanak elő, ez egy kis üzem. Ezért gondoltuk azt, hogy nekik nagyobb önállóságot – és ezzel együtt nagyobb felelősséget – szeretnénk adni, amit a KLIK-en belül nem tudtunk volna kezelni.
 
Forrás: Népszabadság