Kordás László: Túl kell látni a gyárkerítésen

„Azért kell dolgoznunk a következő időszakban, hogy kialakuljon az igazi összetartozás, a szolidaritás érzése a Magyar Szakszervezeti Szövetséghez tartozó tagszervezetek, illetve a tagság körében” – mondta a Szakszervezetek.hu-nak adott interjúban a MaSZSZ frissen megválasztott elnöke. Kordás László kijelentette: „Azt vállalom, hogy a ciklus végére a konföderáció tagszervezeteinek valamennyi tagja tudja, miért érdemes a MaSZSZ-hoz tartozni”.
 
– Két jelölt indult az elnöki posztért a Magyar Szakszervezeti Szövetség múlt hét végi kongresszusán.  Mit gondol, mivel nyerte el a küldöttek többségének a bizalmát?
– Ezt a küldöttektől kellene megkérdezni. Én azt remélem, hogy a másik jelölttel, Pallagi Gyulával a jövőben együtt tudunk majd dolgozni a szakszervezeti mozgalom megújulásáért.

– Erre szükség is lesz. Varga László, a Szakszervezetek Együttműködési Fórumának elnöke például egy hete a Szakszervezet.hu-nak adott nyilatkozatában a mozgalom legnagyobb tragédiájának nevezte a megújulási kísérlet kudarcát. Csalódott amiatt, hogy a közszférában dolgozókat képviselő SZEF végül az önállósága megtartása mellett döntött? 
– A SZEF egy speciális döntést hozott azzal, hogy nem olvad be teljes jogutódlással a Magyar Szakszervezeti Szövetségbe, arra hivatkozva, hogy nem látják biztosítottnak az új konföderációban a közszférában dolgozók megfelelő érdekképviseletét. Meg kell próbálnunk közösen végiggondolni, értékelni a helyzetet azzal a céllal, hogy a SZEF esetleg egy hosszabb kifutással mégis tagja legyen a MaSZSZ-nak. A nyugat-európai szakszervezeti szövetségek tapasztalatai azt mutatják, hogy egy fúzió általában négy-öt év alatt zárul le megnyugtatóan. Magyarországon ez a folyamat szűk két év alatt ment végbe. Akik ebben a folyamatban részt vettek, nagyon sokat dolgoztak azért, hogy ez az egyesülés létrejöjjön az Autonómok, az MSZOSZ és a SZEF között. Kiderült, hogy az utóbbinál még nem érett meg a döntés erről. Most az a leglényegesebb, hogy az ágazati szakmák összerendeződését segítsük, és ha ez sikerül, bízom benne, hogy folytatódik az integrációs folyamat.

– A fúzió bejelentése óta eltelt csaknem két év alatt is miért nem sikerült előrehaladni a mozgalom megújításában?
– Véleményem szerint sokat haladtunk a mozgalom megújításában, 25 év után végre beszéltünk egymással a szorosabb együttműködésről. A fúziós folyamat során tisztázni kellett az alapkérdéseket, azt, hogy honnan közelítsük meg a szakszervezeti mozgalom feladatát. A programunk felsorolásszerűen ugyan, de rögzíti az alapértékeinket. Ilyen a hazafiasság, a demokrácia, a jogállamiság, a szolidaritás, az esélyegyenlőség, a pártsemlegesség.

– Szakszervezeti tekintetben milyen kontextusban lehet beszélni hazafiasságról?
– Igazi hazafias tettnek gondolom a munkahelyeken, a közösség érdekében, sokszor ellentételezés nélkül végzett szakszervezeti munkát. A mozgalomban fontos értéket képviselnek azok az emberek, akik a munkahelyeken hajlandóak kiállni kollégáik érdekeiért. Ezt az értéket meg kell becsülni, a tisztségviselők munkáját pedig minden lehetséges eszközzel segíteni kell.

– Az átadás-átvétel után melyek az első teendői a MaSZSZ új vezetésének?   
 – Az első és legfontosabb, hogy felmérjük, milyen kihívások várnak ránk, ezeknek hogyan feleljünk meg, és megvannak-e ehhez a szükséges személyi feltételek. Azt vallom, hogy a szakszervezeti vezetőknek nem önmagukért, hanem a tagságért kell dolgozniuk. Keveset vagyunk az emberek között, nem igazán működik az információáramlás a szövetségi, illetve konföderációs vezetés és a helyi tisztségviselők, a bizalmiak, vagyis a munkavállalók között. Azért kell dolgoznunk a következő időszakban, hogy kialakuljon az igazi összetartozás, a szolidaritás érzése a Magyar Szakszervezeti Szövetséghez tartozó szervezetek, a tagság körében. Miután sikerül megoldani a szervezeti kérdéseket, befejezni az átadás-átvételi ügyeket, azonnal meg kell kezdeni az építkezést. Két irányba kell elindulnunk. A szakmai munkát jelentő érdekvédelmi feladatok mellett, ami az országos érdekegyeztetés színterén, a tárgyalóasztal mellett történő érdekképviseletet jelenti, meg kell erősíteni a tudatos szervezetépítést. Elengedhetetlen, hogy azokon a munkahelyeken is megmutassuk magunkat, ahol egyelőre nincs szakszervezet. Vagyis a lehetőségeinket kihasználva jobban kell koncentrálnunk az úgynevezett fehér foltokra, hogy a munkavállalók tudják, van kinek elmondani a véleményüket, és ha szükség van rá, számíthatnak a támogatásunkra. Olyan munkahelyeken kell létrehoznunk szakszervezeteket, ahol ma még nem működnek, a munkavállalók viszont egyre inkább kiszolgáltatottak. A tudatos építkezésünk része az arculat megújítása is. Erre egy stratégiát kell kidolgoznunk rövid idő alatt.

– Programbeszédében aktívabb közéleti szerepvállalást, valódi érdekvédelmi munkát ígért. Ebben nyílt kritikát is megfogalmazott az eddigi vezetés felé. Megvannak a konkrét tervei?
– Személyesen azt vállalom, hogy a ciklus végére a konföderáció tagszervezeteinek valamennyi tagja tudja, miért érdemes a MaSZSZ-hoz tartozni. A konföderáció vezetésének fontos feladata van abban, hogy a szakszervezetnek, mint társadalmi szervezetnek véleménye legyen minden olyan, akár nem szorosan a munka világához tartozó folyamatról is, amely a tagjai, vagyis a munkavállalók életét befolyásolja. Túl kell látni néha a gyárkerítésen. El kell mondanunk a véleményünket társadalompolitikai kérdésekről, a jövőről, arról, hogy milyen Magyarországot szeretnénk, amiben a munkavállalók jobb körülmények között és jobban élnek. Mindezt azonban kommunikálnunk is kell annak érdekében, hogy megszerezzük ehhez a társadalmi támogatottságot. Ez pedig csak aktívabb közéleti szerepléssel szerezhető meg. Olyan szövetségi politikában gondolkodom, ami elsősorban a tagságunkra, a tisztségviselőinkre épít, ugyanakkor fontosnak tartom a társ szövetségekkel való együttműködést. Emellett nyitnék a civil szféra felé is annak érdekében, hogy minél szélesebb társadalmi támogatottságot szerezzünk a Magyar Szakszervezeti Szövetség programjának megvalósításához.   

– Elnöki programbeszédében a legfontosabb célok között sorolta a legkisebb bér nettó értékének a létminimum szintjére emelését. Reális esélyt lát erre?
– A statisztikai adatok szerint Magyarországon nemcsak a szegények száma gyarapodott, hanem új jelenségként felütötte fejét a dolgozói szegénység. A legfontosabb szakszervezeti feladatnak tartom, hogy határozottan fellépjünk a munkavállalók megélhetését biztosító, megfelelő bérekért. Ennek érdekében bérfelzárkóztatási program elindítását javaslom háromoldalú, a kormány, a munkaadók és a munkavállalók közötti, több évre szóló bérmegállapodás keretében. Ez a megállapodás az elképzeléseim szerint különbséget tenne a gazdasági eredményből eredő hatékonysággal járó bérnövekedés és a bérfelzárkóztatás között. Ha ebben a kérdésben megtaláljuk a közös utat, az elvezethet a dolgozói szegénység csökkenéséhez.  

 –  A két konföderáció összeolvadása azt is jelenti, hogy a párhuzamos apparátusi munkaköröket meg kell szüntetni. Felkészült erre?
– Össze kell hangolnunk az Autonóm Szakszervezetek Szövetsége és a Magyar Szakszervezetek Országos Szövetségének eddigi munkaszervezetét, figyelemmel arra, hogy az adott feladatot a legjobb szakember kapja meg. Az apparátusbeli átfedéseket valóban meg kell szüntetni. A cél, hogy mindenki az erősségének megfelelő munkakört töltsön be, ott és azt csinálja, amit szeret, és amiben sikeres tud lenni. Már megkezdődtek a tárgyalások az apparátusok tagjaival arról, hogyan képzeljük el a közös jövőt. 

– Állandóan visszatérő kritika a szakszervezetek felé, hogy a tagság jelentős része az idősebb generációhoz tartozik. Van elképzelése a fiatalításra?
– Meg kell jelennünk az állásbörzéken, ott kell lennünk a pályaválasztási tanácsadásokon, a szakmunkásképző iskolákban. Érdekvédelmi szervezetként arról tájékoztathatjuk a fiatalokat, mi vár rájuk a munka világában. Bármilyen iskolába is járnak, az iskola világában, az ottani szabályok szerint élik az életüket. Az a tapasztalatunk, hogy az ifjú generáció ma nincs megfelelően felkészítve a munka világában rájuk váró szabályzatrendszerre. A szakszervezet abban tud segíteni, hogy felkészüljenek azokra a kihívásokra, amelyekkel a munkahelyen szembesülnek majd. Nem mellékes célunk ugyanakkor, hogy ezzel a munkával vonzóvá tegyük a szakszervezetet.

– Hogyan képzelni az együttműködést a mozgalom „nagy öregjeivel”?   
– Akkor jár jó úton a mozgalom, ha az idősebb korosztály tapasztalatát, rutinját képes ötvözni a fiatalabb generációk lendületével és dinamizmusával. A Szakszervezeti Ifjúsági Szövetség elnökeként és az MSZOSZ alelnökeként is fontosnak tartottam a nyugdíjasok képviseletével kötött generációs szerződést az együttműködésről. Ezt a gondolatiságot továbbra is fenntartom.  
– Sok sikert kívánok a munkájához.

Kun J. Erzsébet
 
(Kordás László életútját Portré rovatunkban mutatjuk be.)