A kivándorolt magyarok pénzén gazdagodik az ország

Igaz, hogy a képzettebb magyarok vándorolnak el Magyaroszágról, az viszont nem igaz, hogy kint még a diplomásokból is maximum pizzafutár lehet. Bár a kivándorlók tartják a kapcsolatot a Magyarországon élő rokonokkal, barátokkal, nagy többségük soha nem tervezi a hazatérést – írja az abcug.hu.

  Miközben a nyilvánosságot, az országot az év első hónapjaiban elért rekordnagyságú bevándorló-hullám foglalja le, arról kevés szó esik, hogy az évente Magyarországon letelepülők száma – legyenek azok menekült státuszúak vagy egyszerűen külföldi munkavállalók, tanulók mondjuk más EU-s országokból – korántsem ellensúlyozza az innen kivándorló magyarok számát. A statisztikák és az ezekre épülő kérdőíves kutatások szerint egyre nő  a Magyarországról kivándorlók száma, az országot 1989 után elhagyó magyarok ma már több százezren vannak a világ különböző pontjain: főként Nagy-Britanniában, Németországban, vagy Észak-Amerikában.  Múlt csütörtökön a Menedék Migránsokat Segítő Egyesület 20 éves fennállását ünneplő „Variációk Migrációra” elnevezésű rendezvényen Kováts András szociológus, a Menedék munkatársa beszélt arról, hogy kik és miért döntenek ma úgy a régióban és Magyarországon, hogy hosszabb időre külföldre távoznak.
 
  A kivándorolt magyarságról a SEEMIG – Managing Migration in South-East Europe című nemzetközi kutatás ad pontosabb képet. A délkelet-európai régióban zajló migrációs folyamatokat feltérképező kutatásban Magyarország is részt vett így hiánypótló helyzetkép született az 1989 és 2013 között kivándorolt magyarokról.
 
Kik mennek el és miért?
 
 A kutatások alapján a magyar emigránsok inkább fiatalok, többségük 40 év alatti, főleg férfiak. Rossz hír, hogy tényleg a magasan képzett munkaerő hagyja el az országot: a kivándorolt magyarság körében ugyanis nagyobb arányban találunk diplomásokat, mint az itthon maradottak között. Az viszont nem igaz – magyarázta Kováts –, hogy a legképzettebbek hagynák el nagyobb számban az országot, hiszen nekik rendelkezésre áll itthon az a társadalmi kapcsolatrendszer, státusz és kulturális tőke, ami magasabb életszínvonalat biztosít a számukra.
 
  Azok a fiatal, főleg városi életmódot folytató fiatalok, akiknek a felsoroltak itthon nem, vagy csak korlátozottan biztosítottak, nagyobb eséllyel fognak külföldre távozni – nyilván jobb fizetés, szakmai fejlődés, elismerés, kényelmesebb élet reményében.
 
London, Berlin, Bécs
 
  A SEEMIG kutatás szerint a kivándorlók többsége az EU határain belül marad, az Európán kívüli legfontosabb célpontok felé – az USA-ba és Kanadába – irányuló migráció nyomába sem ér a kontinensen tapasztaltnak. A magyarok körében a legkedveltebb célországok pedig Nagy-Britannia, Németország és Ausztria, utóbbi országban pedig közelsége miatt sokkal több magyar rendelkezik munkaviszonnyal, mint letelepedési engedéllyel. A határ menti megyékből rengetegen ingáznak ugyanis naponta Magyarország és Ausztria között – ők viszont a kutatásban nem jelennek meg külföldön élőkként.
 
   A kivándorlók demográfiai összetétele is eltérő célországonként – olvasható a tanulmányban. A 2010 után, a szabad munkaerő áramlás bevezetését követően fellendülő Németországba irányuló kivándorlás leginkább a szakmunkásokat (37%), és kevésbé a diplomásokat érinti (23%), akik kétharmad részben férfiak. Hasonló a helyzet Ausztriában is, ahol a szakmunkások aránya 41%. Teljesen más látszik viszont Nagy-Britanniában, ahol a 2000-es évek közepén ugrott meg a kivándorló magyarok száma, de ma is stabilan a top emigrációs célpontok között szerepel. A szigetországban ugyanis az összes külföldön élő magyar 38 éves átlagéletkorához képest fiatalabbak, átlag 33 évesek települnek le, akik Németországba és Ausztriába távozott sorstársaikhoz képest magasabban képzettek: az összátlagon aluli a szakmunkások aránya, viszont több az érettségizett és a diplomás.
 
Nem áll a diplomás pizzafutár teória
 
  Londoni magyarok egyedi és személyes kivándorlás-történeteit mutatja be a Menjek/Maradjak, a független filmes Speakeasy projekt dokumentumfilmje, azzal a szándékkal, hogy társadalmi párbeszédet generáljon ebben a témában. A Menjek/Maradjak kapcsán készített 2014 tavaszán az MTA Társadalomtudományi Kutatóközpont Kisebbségkutató Intézete egy online kérdőíves kutatást 5200, Nagy-Britanniában élő magyar részvételével.
 
   A Nagy-Britanniába kitelepülő magyarok abban nem térnek el más népszerűbb célországokba tartó honfitársaiktól, hogy őket is főként gazdasági, megélhetési szempontok motiválják, amikor a költözés mellett döntenek. Míg a megkérdezettek csupán 70 százalékának volt Magyarországon teljes vagy félállása, addig Nagy-Britanniában mindössze 10 százalékuknak nincs munkája. A munkavállalók nagyjából fele még Magyarországról szerezte az állását, a többiek pedig a kiköltözés után láttak csak neki a keresésnek. A kutatásból az is kiderül, hogy a válaszadók többsége más típusú munkát végez, mint amit Magyarországon ott hagyott, az viszont a kutatás eredményeiből nem következik, hogy a Nagy-Britanniába migráló magyarok a korábbihoz képest alacsonyabb rangú munkát fognak végezni a kiköltözés után. Sőt, a kitöltők körében gyakori eset, hogy magasabb státuszban foglalkoztatják őket Angliában.
 
Lehet, hogy őket soha nem látjuk viszont, de a pénzüket igen
 
  Talán a fentiekkel is magyarázható, hogy a megkérdezett, Nagy-Britanniába vándorlók nagy része, több mint 70 százaléka lehet, hogy soha, de az elkövetkező öt évben biztosan nem kíván visszaköltözni Magyarországra – mindössze 6 százalékuk mondta azt, hogy egy éven belül hazaköltözne, de néhány év múlva is csak 28 százalék térne vissza Magyarországra.
 
   Noha köszönik szépen, jó nekik odakint, az itthon maradottakkal azért folyamatos kapcsolatban vannak a kivándorolt magyarok, többségük járt itthon az elmúlt egy évben – igaz, a gyakoribb hazalátogatás inkább a Budapestről Londonba települtekre jellemző, érthető logisztikai okokból.
 
   Nem a Magyarországra látogatás és nem is a rendszeres skype-hívások az egyetlen kapcsolódási pont a kivándoroltak és az itthon maradt családtagjaik, rokonaik között. A SEEMIG kutatatás eredményeiből az is kiderül, hogy a kivándorolt magyarság 25 százaléka rendszeresen hazautalja a keresetének egy részét, a 2009 után kiköltözöttekre pedig ez még nagyobb arányban, 39 százalékban jellemző. Noha azt nem lehet tudni, hogy ezek a hazautalások mennyiben járulnak hozzá Magyarország GDP-jéhez, annyi látszik, hogy főleg az alacsonyabb iskolai végzettségű férfiak támogatják hátrahagyott családjaikat így. Az iskolázottabbak ugyanis gyakran a családdal együtt való vándorolnak ki, illetve ők otthon is jobb módú családtagokat is hagynak maguk után – írják a tanulmány szerzői. Magyarországra a kutatás szerint főleg Hollandiából, Németországból és Ausztriából érkezik így rendszeresen támogatás.
 
Jobb, ha megbarátkozunk vele
 
  Nagyon úgy tűnik, hogy a Magyarországról való elvándorlás a következő években is inkább növekedni fog, amelyet a bevándorlás mértéke egyelőre nem képes ellensúlyozni. Magyarán a magyar gazdaság – csak úgy mint a régióban sok másik országé – egyre nagyobb mértékben függ majd a hazautalásoktól is. Európa északnyugati országai Németországgal kiegészülve továbbra is töretlenül vonzzák a délkeleti régió munkavállalóit – igaz, nem Magyarország veszteségei a legnagyobbak a térségben, mi még az alacsonyabb kivándorlási rátával rendelkező országokhoz tartozunk.
 
   „Érdemes azt is észben tartani, hogy a negatívumokon – agyelszívás, elöregedő társadalom, finanszírozási problémák a társadalombiztosítási rendszerben – kívül vannak a kivándorlásnak kifejezetten pozitív vonzatai” – mondta előadásában Kováts András szociológus. Csillapíthatja például az anyaországban a munkaerőpiac egyes területein jelentkező túlkínálatot, illetve a kivándorlókon keresztül külföldi szereplők is bekapcsolódhatnak az ország gazdaságába. „Kialakulóban van a migráció kultúrája” – tette hozzá Kováts, utalva arra a folyamatra, amely során az országhatárokon átívelő mobilitás egyre természetesebbé válik, és a migráció megkönnyítésére, segítésére egész szolgáltatásrendszerek vannak kiépülőben – zajlik egyfajta intézményesülés.

Forrás: abcug.hu