Maximális munkaidő, minimális pihenőidő?

Munkavállalói oldalról gyakran hallható olyasfajta érvelés, hogy a magyar munkavállaló rengeteget dolgozik, többet, mint az uniós társai. Vajon van-e jogszabályban rejlő alapja ennek a vélekedésnek? Ennek kísérel meg jelen a munkajog.hu cikkében utánajárni.
 
  A magyar szabályozás szerint a napi 8 órás általános teljes napi munkaidő a kiindulási alap, amely munkaidő alapvetően a hét öt napjára, hétfőtől péntekig osztható be (általános munkarend). Az egyenlőtlen munkaidő-beosztás esetén is ez a számítási alap. [Mt. 92.§ (1) bek.; 97.§ (2) bek.].
 
  Ehhez képest az elrendelhető munkaidő napi maximuma a 12 óra, amely feletti munkavégzésre a munkavállaló túlóra címén sem kötelezhető. A heti maximum a 48 óra, amelynek munkaidő-keret esetén a keret átlagában kell teljesülnie. Készenléti jellegű munkakörben [Mt. 92.§ (2) bek.] a felek írásbeli megállapodással a napi munkaidőt 24 órára, a heti munkaidőt 72 órára emelhetik.
 
 Megjegyzendő továbbá, hogy a törvény az egy napra minimálisan beosztandó munkaidőt is meghatározza. Ennek mértéke – teljes munkaidős foglalkoztatás esetén – a napi négy óra (Mt. 99.§).
 
  A fenti szabályok kijelölik a beosztható munkaidő kereteit, egyúttal a munkavállalók pihenőidejét is meghatározzák, amely – az általános munkarendből kiindulva – heti két nap, vagy másképpen számolva heti 48 óra. Esetenként a heti 40 órás megszakítás nélküli pihenőidő biztosítására is lehetőséget ad a törvény, amelyet azonban később pótolni kell, olyan módon, hogy átlagosan a heti 48 órás pihenőidő megvalósuljon (Mt. 105.§-106.§).
 
  Csehországban a napi maximum ugyancsak 12 óra, heti viszonylatban azonban maximum 40 órában gondolkoznak, ettől hosszabb heti munkaidő – pl. heti 48 óra – csak kivételesen, például hivatásos sofőrök esetében rendelhető el. Érdekes, hogy a cseh szabályozás az egy napra minimálisan elrendelhető munkaidőre nem tartalmaz kifejezett szabályt.
 
  Csehországban a heti szinten minimálisan biztosítandó pihenőidő mértékét 35 órában határozták meg.
 
  Az ide vonatkozó román szabályozás nagyon hasonló a magyar előírásokhoz. Az egy napra maximálisan elrendelhető munkaidő itt is 12 óra, a heti maximum 48 óra. A minimálisan beosztandó napi munkaidőre azonban itt sincs kifejezett jogszabályi előírás.
 
  A román munkavállalók hetente legalább 2 napot/48 órát pihenhetnek. A munkavállalók pihenését, regenerálódását szolgálja továbbá az a szabály, hogy egy 12 órás műszakot követően legalább 24 óra pihenőidőt kell a munkavállalónak biztosítani.
 
Elrendelhető túlórák maximuma hazánkban és a régióban
 
  Az Mt. szabályai szerint Magyarországon naptári évenként 250 óra túlóra rendelhető el egy munkavállaló számára, amely mérték kollektív szerződésben 300 órára emelhető. A túlórák ellentételezésére alapvetően 50 %-os, illetve pihenőnapi túlóra esetén 100 %-os bérpótlék szolgál, de a felek e helyett megfelelő szabadidő biztosításában is megállapodhatnak.
 
  Csehországban a törvény szerint naptári évenként 150 óra túlóra rendelhető el, amely mérték azonban kollektív szerződésben éves szinten 416 órára emelhető. A túlórák ellentételezése alapvetően itt is bérpótlékkal történik, amelynek mértéke 25 %, illetve pihenőnapra eső túlórák esetén 50 %. A felek ugyanakkor akként is megállapodhatnak (munkaszerződésben, kollektív szerződésben), hogy a túlórákat a munkáltató megfelelő szabadidő biztosításával kompenzálja.
 
 Figyelemreméltó, hogy Romániában a maximálisan elrendelhető túlórák számát a törvény kifejezetten nem rögzíti, a maximálisan elrendelhető napi, heti munkaidő alapján azonban arra a következtetésre lehet jutni, hogy a munkáltató éves szinten 416 óra túlóra elrendelésére jogosult, amely jelentősen meghaladja a magyar mértéket, illetve ilyen jelentős számú túlóra elrendelése Csehországban is csak kollektív szerződés felhatalmazása alapján lehetséges.
 
  Ugyanakkor a túlórák ellentételezése Romániában alapvetően megfelelő szabadidő biztosításával történik, amelyet a túlóra teljesítését követő 60 napon belül kell kiadni. Amennyiben ez nem lehetséges, úgy a túlóra ellentételezése bérpótlékkal történhet, amelynek mértéke legalább az alapbér 75%-ának megfelelő összeg.
 
Mit mutat ehhez képest a nyugat-európai gyakorlat?
 
  A német szabályozás alapvetően abból indul ki, hogy a heti munkaidő a hét hat napjára, hétfőtől szombatig osztható be. Az egy napra beosztható munkaidő maximuma 10 óra, a heti maximum 48 óra. Az egy napra minimálisan elrendelhető munkaidő mértékre itt sincs kifejezett szabályozás, az szabad megállapodás tárgya. Ez a mérték a gyakorlatban átlagosan 3 óra/munkanap.
 
  Németországban a vasárnap pihenőnapnak minősül, ez az a 24 órás időszak, amelyet minimálisan minden munkavállalónak pihenés céljából biztosítani kell.
 
  Az elrendelhető túlórák mértékét a német jog a kelet-európaihoz képest fordított logika szerint közelíti meg. Megállapítható, hogy Németországban a vonatkozó törvény (ArbZG) előírása szerint lényegesen magasabb az éves szinten elrendelhető túlóra mérték, mint Magyarországon, vagy a vizsgált régiós tagállamokban. A hivatkozott törvény szerint ugyanis a német munkavállaló évente 500 óra túlóra teljesítésére kötelezhető, amely mértékét a tarifaszerződések csökkenthetnek, jellemzően 250 óra/naptári év mértékre.
 
  Németországban a munkáltató döntheti el, hogy az elrendelt és teljesített túlórákat bérpótlékkal, vagy megfelelő szabadidővel kívánja kompenzálni. A túlórapótlék mértéke jellemzően 15% – 30 % körül alakul, a felek megállapodásától függően. A vasárnapi túlórák esetében ugyanakkor a munkáltató 135%-os túlórapótlék fizetésére köteles.
 
Következtetés
 
  Gyakorta hallhatunk, főként a munkavállalói érdekeket képviselők oldaláról olyasfajta érvelést, hogy a magyar munkavállaló lényeges többet dolgozik, mint a régiós, vagy a nyugat-európai társai. A fenti összehasonlítás ezt az állítást nem feltétlenül nem támasztja alá. Láthatjuk, hogy akár a vizsgált régiós tagállamokban, akár Németországban hasonló maximumokat határoz meg a törvényi szabályozás, az elrendelhető túlórák mértéke pedig jelentősen meghaladja a hazai maximumot.
 
  Másfelől azonban nem hagyható az sem figyelmen kívül, hogy Magyarországon a valós és sok esetben ki nem fizetett túlórák száma minden bizonnyal jelentősen meghaladja a jogszabályi mértéket.
 
  Az mindenképpen kijelenthető, hogy a munkaidő-pihenőidő mértékek szabályozása tekintetében az Mt. nem szigorúbb, mint a vizsgált tagállamok szabályozása. Ugyanakkor elképzelhető, hogy a túlóra maximum törvény általi emelése a valós túlórák nyilvántartását, és azok ellentételezését elősegítené hazánkban.
 
Forrás: munkajog.hu