London sem leányálom, mégis sokan mennek

Csak az a magyar fiatal jár jól Londonban, aki háromszor is meggondolja, hogy mire költ, vagy eleve nem a meggazdagodás és a jobb élet reményében vállalt munkát a brit fővárosban – tapasztaltuk a kint élőket megkérdezve. A lehetőségek előzetes feltérképezése nélkül felelőtlenség útra kelni – írja a Népszabadság.
     Keveseknek adatik meg, hogy olyan munkát végezzenek, amivel már jól lehet keresni. A huszonévesek legtöbbször recepciósként, pultosként, árufeltöltőként vagy gyorséttermi kiszolgálóként kapnak munkát a brit fővárosban – akkor is, ha van diplomájuk. Sokan nem bírják, hogy csak egy szürke várost látnak, és pár hónap után hazajönnek. Mások azonban azt találják meg Londonban, amit itthon nem: a fejlődés, az előrelépés esélyét.
 
   Akit csak minimálbéres állásba vesznek fel, inkább ráfizetés lesz a kaland: számításaink szerint havonta 12,5 ezer forinttal meghaladják majd kiadásai a várható bevételt
 
   A Magyar Tudományos Akadémia Társadalomtudományi Kutatóközpont Kisebbségkutató Intézet a Menjek/Maradjak dokumentumfilm-sorozat alkotóival, a SpeakEasy Projecttel társulva készít most kutatást a Londonban és Angliában élő, valamint ott dolgozó magyarokról.
 
  A 15 kérdésből álló online kérdőívvel anonim módon mérnek fontos mutatókat az Angliában élők, dolgozók, kivándorlást és hazatérést fontolgatók körében. Az adatfelvétel május végéig tart, a kutatás eredményeit a Menjek/Maradjak londoni epizódjának júniusi bemutatójával egy időben publikálják majd.
 
  „Megalapozott kutatási eredmények nélkül nem alakulhat ki érvényes közbeszéd a társadalmi folyamatokról, így a migrációról sem” – állítja Papp Z. Attila, az MTA TK Kisebbségkutató Intézet igazgatója.
 
   A brit fővárosban járva egyelőre úgy tetszik: a hazai diplomások a legkülönfélébb területekről kerülnek a brit pultok mögé: jogászok, történészek, építészek, villamosmérnökök egyaránt találhatók a soraikban. Egy passzív egyetemi félév vagy az alapképzés utáni kis szünet, jól fizető munkalehetőség viszi elsősorban Londonba a magyar fiatalokat. Az is előfordul, hogy rögtön a gimnáziumi évek után megy ki valaki szerencsét próbálni. Az első kör általában 3-5 hónapra szól.
 
   Gyuri a testvéréhez ment ki az érettségi után, de ott is ragadt. Most a Covent Gardenhez közeli tipikus brit kocsmában dolgozik. Ugyan a fizetése 60-70 százalékát lakbérre költi, de neki így is megéri. A jattokkal és túlórákkal együtt pedig csinos kereset kerekedik ki.
 
   „Sokan átszámítják az itteni árakat forintra, és ez alapján döntenek arról, mire költenek, vagy épp mire nem. Az esetek többségében inkább az utóbbi mellett maradnak. Ez nem jó hozzáállás. Nem szabad nagyon összehasonlítani az árakat az otthoniakkal, mert így nem fogják élvezni az itteni életet” – mondja. Ám rögtön hozzáteszi: nem mindenkinek éri meg kijönni.
 
   Londonban a minimál órabér 6,19 font (2300 forint) – ennyit egy gyorséttermi felszolgáló is megkeres. Ha valaki heti öt napon át napi 8 órát dolgozik, akkor havi 990 fontot (369 ezer forintot) visz haza. Egy közértes árufeltöltő alapbére 1-2 fonttal lehet magasabb óránként – így az ő havi fizetése akár 1152 font (430 ezer forint) is lehet.
 
   Ebből a pénzből azonban nagyon nehéz kint megélni, a költségek ugyanis akkor is borzasztóan magasak, ha semmire sem költ, aki kint dolgozik.
 
   Annak a fiatalnak, akit csak minimálbéres állásba vesznek fel, inkább ráfizetés lesz a kaland: számításaink szerint havonta 12,5 ezer forinttal meghaladják majd kiadásai a várható bevételt – persze ha csak heti 40 órát dolgozik, és viszonylag kényelmesen él, például van külön szobája. Azok, akik a minél gyorsabb meggazdagodás reményében mennek ki, ennél ma is többet vállalnak. Ha 8-10-en összeköltöznek, az albérlet akár a harmadával is olcsóbb lehet. Heti 60 órányi munkával, egyéb pluszköltségek nélkül így jelentős megtakarítás is elérhető: akár 200 ezer forintot is félre lehet tenni havonta a minimálbérből. Persze ehhez vállalni kell azt, hogy heti hét nap izzasztó munka után zsúfolt lakásba tér haza az ember.
 
   A fiatalok szerint a külföldi munka inkább csak egy jó buli, és nem igazán jelent valódi kiugrási lehetőséget. Sokan csalódnak a londoni álomban, akadnak, akik a miliőt se élvezik. Van, aki csak rövid távra tervez. Balázs recepciósként dolgozik egy belvárosi motelban, de nem tervez hosszú távra: passzív félévét tölti ki a munkával, mint mondja, kipróbálja magát külföldön, gyakorolja a nyelvet.
 
   Ám azok számára is gyakran kudarcot hoz a kiruccanás, akiket a pénzkereseti lehetőség helyett a nyelvtanulás érdekelt volna jobban. A feszített munkatempó miatt nem lehet beszélgetni, a pult mögött vagy a boltban viszont mindig ugyanazokat a mondatokat kell ismételgetni.
A nyelvleckék szóba se jönnek: a kifizetésükért annyit kell dolgozni, hogy épp a különórákra nem jut majd idő. Egy általános, este tartott heti nyelviskolai oktatás ára 190 font (70 ezer forint) körül mozog – ezért heti 30 órával kell többet dolgozni, vagyis napi tíz órát, heti hét napon át.
 
Magasan van a léc
 
   Az átlagos londoni fiatal keresetének körülbelül fele (500 font) lakbérre és rezsire megy – természetesen ez függ attól is, hányan költöznek össze, és hol van a szállás, vagyis mennyit hajlandók utazni egy nap. Ezenkívül egy ember – átlagosan –Londonban legalább 176 ezer forintnak megfelelő összeget költ étkezésre, valamint egyéb háztartási kiadásokra: például mosó- és tisztálkodószerekre. A számottevő fix költségek közé be kell számítani az utazást is. A bérletek ára attól függ, milyen tömegközlekedési eszközre szólnak. Az árak 75,3 fonttól 116,8 fontig terjedhetnek, vagyis minimum 28 ezer forintot kell erre fordítani. Olcsóbban csak az jár, aki hajlandó tekerni: a londoni tömegközlekedési társaság kerékpárbérlési rendszerében a bicikliért minimum heti 10 fontot, azaz 3740 forintot kell leszurkolni. Sajátot nem érdemes venni. Egy egyszerű bicikli ára 230 font (86 ezer forint) – 23 hónapos kint tartózkodás kell ahhoz, hogy ez megérje, ráadásul figyelembe kell venni a kinti időjárást is: Londonban nem ritka vendég az eső és a köd.
Forrás: Népszabadság
 
http://nol.hu/gazdasag/london-sem-leanyalom-1457303