Védőnők egymásért, egy célért: a hivatásunk megbecsüléséért!

Tisztelt Orbán Viktor Miniszterelnök Úr!
Tisztelt Balog Zoltán Emberi Erőforrások Minisztere!
Tisztelt Szócska Miklós Egészségügyért Felelős Államtitkár Úr!
Tisztelt Bábiné Szottfried Gabriella Miniszteri Biztos Asszony!

    Ezúton fejezzük ki köszönetünket azoknak a munkáltatóknak, akik a kormányrendeletek szerint eljárva - egyes településeken a szűkös erőforrásaik ellenére -, a védőnők bérkiegészítését teljes mértékben megvalósították.

    A védőnők bérrendezése azonban még mindig nem történt meg maradéktalanul. Sajnos, még 2014-ben is érkeznek olyan jelzések, hogy a bérkiegészítést, a területi pótlékot és az egyszeri kiegészítést nem, vagy csak részben kapták meg egyes településeken a védőnők.

    Az elmúlt évben megvalósított egészségügyi bérrendezési kísérletek kapcsán - annak ellenére, hogy végzettségünk azonos szinten van a szakellátásban dolgozó diplomásokéval -, kevesebb juttatás jutott az alapellátásban dolgozó diplomásoknak - védőnőknek, diplomás ápolóknak - mint a szakellátásban dolgozóknak. A védőnői bérrendezés félreérthető rendeletei azt sugalmazzák, hogy a védőnői hivatást csak olyannyira tartják fontosnak, mint amennyire a védőnők tisztességes bérezését. Ez sajnálatos, mert kutatások bizonyítják, hogy az elégedett emberek jobban teljesítenek, hatékonyabbak (Medical Tribune, 2011).  E szakma képviselőit motiválni kellene az újabb kihívásokra, hisz feladat az egészségfejlesztés területén van bőven. A védőnői hivatás méltó arra, hogy hungarikummá nyilvánítsák, hiszen ez a hivatás, mint szakma, a világon egyedülálló, Magyarországon kívül máshol nem létezik. Tagadhatatlan, hogy az elmúlt közel 100 év alatt komoly eredményeket, sikereket ért el az egészségfejlesztés, egészségnevelés területén. A hungarikumnak eszmei értéke (is) van, megfoghatatlanul több, egyedi, különleges. A hungarikummá nyilvánítás védettséget nyújtana a magyar állapotokhoz alkalmazkodó védőnői ellátás bármilyen más európai uniós országának elvárásai szerinti átalakításával szemben is.

    Megnyugtató a felismerés: a betegeket ellátó orvosok és nővérek munkája nélkülözhetetlen, mind erkölcsi, mind anyagi megbecsülésük elengedhetetlen ahhoz, hogy a betegellátás normál mederben maradjon. Nagyon sok szó esik a pedagógus életpályamodellről, valóban gyermekeink jövője nagymértékben függ az őket terelgető pedagógusoktól. De a védőnő sem kevesebb ennél: munkája során (egészségnevelés, szűrővizsgálatok végzése) felkészíti az egész családot az iskolai életre, segítve ezzel a pedagógusok munkáját.

    Persze a pénz, az üzlet világában élünk.  Abba fektetnek pénzt, ami kellő profitot termel. És ha ez így van – és tudjuk, hogy így van - akkor a védőnők vitathatatlanul méltók rá, hogy a társadalom megadja a megérdemelt anyagi és erkölcsi elismerést számukra. A védőnői szolgálat lényege, hogy a család igényeihez igazodva  útmutatást, segítséget adjon a családtervezésről, a várandósságról, a csecsemőtáplálásról, a mozgásfejlődésről, az oltások fontosságáról, az egészséges életmódról – hogy csak egy párat említsünk a feladataiból, a teljesség igénye nélkül.

Hol ebben a társadalom haszna?

    Abban, hogy a testileg, szellemileg és emocionálisan is egészséges ember a legjobb befektetés. Egy jól működő gazdasághoz elengedhetetlen az egészséges társadalom. És e feladathoz nagymértékben járul hozzá az a maroknyi védőnő, akiknek oly méltánytalanul alacsony a fizetése, és a társadalmi elismertsége! Mert a védőnő munkájának eredménye a jelenben sokszor láthatatlan, csak egy-egy generáció felnőttkori morbiditási és mortalitási adatai fogják visszaigazolni a védőnő prevenciós munkájának hasznát. Az eredmények tekintetétben elég sokat elmond a védőnők lelkiismeretes munkájáról a csecsemőhalandóság látványos csökkenése, az egész világon egyedülálló gyermekkori átoltottság, a szoptatási arányszámok látványos javulása. Míg a jelenben „csak” a mosolygós csecsemők a mércék.

    Felismert tény, hogy a prevenció nagyon fontos, hiszen erre kiemelt projektek jöttek létre - nem kis befektetéssel. Ezek sok olyan elemet tartalmaztak/tartalmaznak, melyeket a védőnő lelkiismeretesen végzett és végez folyamatosan külön finanszírozás nélkül. Miért kifizetődőbb egy új néven milliárdokért létrehozni valamit, amit már végeznek, működtetnek? Miért nem lehet a védőnői munkát tisztességesen finanszírozni és egy már bizonyítottan működőképes rendszerre építeni?

    A védőnő nem gazdasági szakember - meglehetősen távol is áll tőle -, de bizonyos rálátásra szert tud tenni munkája kézzel fogható anyagi hasznát illetően:

• A várandós gondozás eredményességével egy-egy koraszülést megelőzve több millió forintot spórolunk a nemzetgazdaságnak, a koraszülött ellátás költsége milliárdos nagyságrendre rúg. Az utógondozás, a károsodások miatti további kezelések, fejlesztések ezt megsokszorozzák. Az is köztudott, hogy az alacsony születési súly számos felnőttkori krónikus betegségre hajlamosít, mely további tartós terhet ró a társadalomra. Nem véletlen, hogy a megújuló várandósgondozási rendelet is nagyobb feladatot róna a védőnőre. A döntéshozók tisztában vannak azzal, hogy a védőnők ismeretei és tudásuk megfelelő ahhoz, hogy a várandósgondozást az alapellátás szintjén felelősséggel elláthassa.
• A dohányzás és az elhízás elleni erőfeszítéseinkkel (családban, iskolában) ha csak egy-két embert mentünk meg az érszűkülettől, szívinfarktustól, a cukorbetegségtől akkor is milliókat „termeltünk”/spóroltunk. Az intenzív osztályos ellátás forintosítva szintén tetemes összeget eredményez
• Az életkorhoz kötött státusz vizsgálatok végzésével a védőnők nyomon követik a gyermek komplex fejlődését. Hiányosságok, eltérés esetén pedig, a megfelelő szakemberhez irányítják, hogy mielőbb utolérhesse kortársait a gyermek.

    A felsoroltak azonban csak kiragadott példák feladataink sokaságából, mindez csak a jéghegy csúcsa. Hiszen „mellesleg” oktatjuk a családtervezést; szűrjük, figyelemmel kísérjük a gyermekek szomato-pszicho-szocio-mentális fejlődését születéstől a felnőttkorig.  Tanítjuk és szorgalmazzuk az önvizsgálatot, a szűrővizsgálatokon való rendszeres és időbeni megjelenést, szűrünk vérnyomást és vércukorszintet. Felhívjuk a figyelmet helyes táplálkozási szokásokra szükség esetén a diétatartás fontosságára. Sokszor vagyunk egy személyben családterapeuták, pszichológusok, és egyre gyakrabban még háziasszony-képzők is.

    Szembesülünk a családok mindennapi problémáival és elsődleges szűrő szerepet is betöltünk nemcsak a testi-lelki, hanem szociális területen is. Egyedülálló a világon, hogy a védőnő a családot az otthonában látogatja meg, így sokkal hamarabb kap átfogó képet a szociális problémákról, hamarabb tudja a családot a gyermekjóléttel foglalkozó szervezetek gondoskodásába irányítani

    Az utóbbi időszakban nagyon sok gyermekelhanyagolással, gyermekbántalmazással kapcsolatos hír jelent meg a médiában. Ezeknél az eseteknél kulcs szerepe van a védőnőnek, hiszen valószínűleg az első személy lehet, aki bármilyen problémát észlel a családban. Alapos munkát azonban csak megfelelő létszámú körzetek esetén tudunk végezni, újra gondolt racionális feladatelvárás mellett. A jelenlegi körzet létszámok mellett gyakorlatilag nem teljesíthető az elvárt minőségi munka, valamint a 49/2004. ESZCSM rendelet által kötelezően felajánlott látogatási és tanácsadási rend sem. Az adminisztrációs terhek ezen a tényen csak tovább rontanak.

    Bár összességében, a statisztikai adatok szerint csökken a születésszám, jellemzően  a nagyobb városokban, kiemelten Budapesten és vonzás körzetében éppen hogy drasztikus emelkedést tapasztalunk. Magas a betöltetetlen állások és a tartósan helyettesítéssel ellátott körzetek aránya. A helyettesítő védőnőkre így óriási pluszteher hárul: sok esetben egy védőnő megközelítőleg 500 gondozottat lát el! A helyettesítési bérek szabályozása megoldatlan, a fenntartók jóindulatán múlik ezek finanszírozása.

    Megítélésünk szerint a helyzet további romlása várható. Hiába alakítanának ki újabb védőnői körzeteket kisebb létszámmal, ha nem lesz védőnő, aki ellássa a gondozottakat. Az utánpótlás kérdése nagyon is égető feladat tehát.

    A védőnői hivatás jelenleg nem vonzó! Ezek főbb okai a szakmai vezetés részéről történő irreális elvárások, a gondozottak részéről jelentkező újszerű igények, a tárgyi és személyi feltételek nem megfelelő volta, és nem utolsó sorban a megalázó bérek!

    Egy főiskolai diplomával rendelkező védőnő kezdő bére bruttó 122 000 Ft, míg 40 év munkavégzés után csak bruttó 196 100 Ft a besorolási bér.

    A védőnők pszichés leterheltsége sajnos nagy problémaként jelentkezik. Ki segíti a segítőt? A munkánk során felmerülő mindennapi gondokat, kihívásokat, tragédiákat nehéz egyedül feldolgozni. Nemcsak egy-egy uniós projekt keretén belül szeretnénk élni a szupervízió lehetőségével. Legyen mindig elérhető számunkra pszichológusi segítség, hogy a mindennapi terhekkel ne magunknak kelljen megküzdenünk, és főleg ne a családunkra, vagy a gondozottjainkra terheljük ezeket.

    Munkánk értékes, egyedi és pótolhatatlan. Ezt a komplex tevékenységet csak higgadtan, kiegyensúlyozottan lehet végezni. Viszont ha az ember maga is létbizonytalanságban él, nehezen tud munkája során gondjaitól elvonatkoztatni. Ha bérünk megduplázódik, még az sem kerül annak a töredékébe sem, mint amennyi anyagi és eszmei profitot „termelünk”.

    Szeretnénk, ha bérünket egy külön védőnői bértábla rögzítené a továbbiakban, hogy elkerülhetőek legyenek az előző években tapasztalt védőnői béremeléssel kapcsolatos pontatlanságok, illetve a kormányrendeletek hiányos értelmezéséből adódó félreértések a bérünkkel kapcsolatban. A híradásokból értesültünk arról, hogy 2014-ben az alapellátás finanszírozása növekedni fog. Mi aktívan dolgozó védőnők biztosítékot szeretnénk kapni arról, hogy bérünk konkrét összeggel, érezhető mértékben emelkedni fog a finanszírozás emelését követően.

    A védőnői pályáról nagyon sokan elmennek, amit a legtöbb esetben a nagy munkateherrel, a megfelelő fizetés és megbecsültség hiányával magyaráznak.

    A döntéshozók számára megfontolandó, hogy egy jó életpályamodellel, megfelelő fizetéssel (külön védőnői bértábla alapján), a védőnői munkát a gyakorlatban megtapasztaló, hozzáértő szakmai vezetéssel, reális szakmai elvárásokkal támogatja-e, vagy hagyja, hogy egy – az egész világban egyedülálló és mások által mindig megcsodált – szakma lassan elvesszen.

    Mennyit ér a Magyar Örökség Díjas Védőnői Szolgálat a magyar társadalomnak?