Munkaerő-kölcsönzés és az áfa

 Az Áfa törvény a munkaerő-kölcsönzés fogalmát nem ismeri, illetve nem határozza meg, ezért a munkaerő-kölcsönzés keretében megvalósuló ügyletek kapcsán felmerülő áfakötelezettség szempontjából először a vonatkozó munkajogi szabályozást kell megvizsgálni. A munkajogi szabályok alapján határozható meg a fenti ügyletek tartalma, illetve jellegadó tartalma, melynek ismeretében az Áfa törvény egyes rendelkezéseinek a munkaerő-kölcsönzés jogintézménye tekintetében történő alkalmazása is tisztázható. Az Áfa-kalauz írása a munkajog.hu oldalán.

1. Munkajogi szabályozás
 
   A Munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (a továbbiakban: Mt.) a munkaerő-kölcsönzésről „A munkaerő-kölcsönzés különös szabályai” című XVI. fejezetében, azaz a 214–222. §-ában rendelkezik. A fenti szabályok alapján a munkaerő-kölcsönzés jogintézményének áfa-rendszerbeli megítélése szempontjából relevanciával bíró jellegzetességek az alábbiak szerint foglalhatók össze.
 
   A munkaerő-kölcsönzés az a tevékenység, amelynek keretében a kölcsönbeadó (a továbbiakban: kölcsönbeadó) a vele kölcsönzés céljából munkaviszonyban álló munkavállalót (a továbbiakban: kölcsönzött munkavállaló) ellenérték fejében munkavégzésre a kölcsönvevőnek (a továbbiakban: kölcsönvevő) ideiglenesen átengedi.
 
   A kölcsönbeadó és a kölcsönzött munkavállaló közötti munkaszerződésben meg kell állapodni abban, hogy a munkaszerződés munkaerő-kölcsönzés céljából jön létre, továbbá meg kell határozni a munkavégzés jellegét és az alapbért. A kölcsönzött munkavállaló a kölcsönvevő irányítása alatt ideiglenes munkát végez, ugyanakkor vele szemben a munkaerő-kölcsönzés időtartama alatt a munkáltatói jogokat a kölcsönbeadó és a kölcsönvevő megosztva gyakorolja. (A munkaviszony megszüntetésének jogát kizárólag a kölcsönbeadó gyakorolhatja.)
 
Kölcsönbeadó lehet
az az EGT-államban székhellyel rendelkező vállalkozás, amely a rá irányadó jog szerint munkaerő-kölcsönzést folytathat, vagy
az a belföldi székhelyű, a tagok korlátolt felelősségével működő gazdasági társaság vagy – a vele tagsági viszonyban nem álló munkavállaló vonatkozásában – szövetkezet,
amely megfelel az Mt.-ben vagy az egyéb jogszabályban foglalt feltételeknek, és az állami foglalkoztatási szerv nyilvántartásba vette.
 
   A munkaerő-kölcsönzésről a kölcsönbeadónak és a kölcsönvevőnek írásban kell megállapodnia. A megállapodás tartalmazza a kölcsönzés lényeges feltételeit és a munkáltatói jogkör gyakorlásának megosztását. Eltérő megállapodás hiányában a kölcsönbeadó viseli azokat a költségeket, melyek a munkavállaló részéről a munkaviszony teljesítésével összefüggésben indokoltan merültek fel, így különösen a munkavállaló utazási költségeit és a munkavégzéshez szükséges alkalmassági vizsgálat díját.
 
   A kölcsönzött munkavállaló károkozása vagy személyiségijog-sértése esetén a kölcsönvevő a kölcsönzött munkavállalóval szembeni igényét az Mt. rendelkezései szerint érvényesítheti.
 
   A kölcsönbeadó és a kölcsönvevő megállapodhatnak arról, hogy a fenti esetben az „alkalmazott károkozásáért való felelősség” polgári jogi szabályait alkalmazzák. Ebben az esetben az „alkalmazott károkozásáért való felelősség” polgári jogi szabályainak alkalmazásában munkáltatónak – a kölcsönbeadó és a kölcsönvevő eltérő megállapodása hiányában – a kölcsönvevőt kell tekinteni.
A kölcsönzött munkavállalónak a munkaerő-kölcsönzés során okozott kárért vagy személyiségi jogai megsértéséért a kölcsönvevő és a kölcsönbeadó egyetemlegesen felel.
 
2. A munkaerő-kölcsönzés helye az áfa rendszerében
 
   Az alábbiakban a munkaerő-kölcsönzésre irányuló ügyleteknek azok a sajátosságai kerülnek ismertetésre, melyek kapcsán az Áfa tv. rendelkezéseinek az alkalmazása általában nehézséget okoz.
 
Az ügylet jellege és az abban részt vevő felek
 
  A munkaerő-kölcsönzés a jellegéből adódóan az Áfa tv. 13. §-ának (1) bekezdésében foglalt főszabály alapján szolgáltatásnyújtásnak tekinthető, melyet adóalanyok egy meghatározott köre ellenérték fejében teljesít. A munkaerő-kölcsönzés mint szolgáltatásnyújtás a tartalmát tekintve munkavállaló, illetve munkavállalók munkavégzésre történő ideiglenes átengedéseként határozható meg. A munkaerő-kölcsönzésre irányuló ügyletek abban az esetben tartoznak az Áfa tv. hatálya alá, ha az Áfa tv. szolgáltatásnyújtások teljesítési helyére vonatkozó szabályai alapján Magyarországon teljesülnek, azaz akkor, ha a 2. § a) pontja szerinti, belföldön és ellenérték fejében teljesített szolgáltatásnyújtásnak minősíthetők.
 
  A munkaerő-kölcsönzés megvalósulásának körülményeit figyelembe véve a kölcsönbeadó mindig adóalany, illetve adóalanyi minőségben jár el, ugyanakkor az Mt. a kölcsönbeadóra vonatkozóan nem tartalmaz olyan szabályokat, amelyek alapján a kölcsönvevőnek az Áfa tv. rendelkezéseinek alkalmazásában adóalanynak kellene lennie, illetve adóalanyi minőségben kellene eljárnia. Ettől függetlenül nem életszerű, hogy a kölcsönvevő áfaalanyiságot keletkeztető gazdasági tevékenységet nem végez, illetve a munkaerőt nem adóalanyiságot keletkeztető gazdasági tevékenységéhez kölcsönzi. Ebből az is következik, hogy az Áfa tv. 37. §-ának (1) bekezdésében foglalt főszabály értelmében a munkaerő-kölcsönzés mint szolgáltatásnyújtás jellemzően a kölcsönvevőnek mint adóalanynak a gazdasági célú letelepedési helye szerinti államban teljesül.
 
  Természetesen a munkaerő-kölcsönzés jogintézménye keretében a kölcsönzött munkavállaló és a kölcsönbeadó, valamint a kölcsönzött munkavállaló és a kölcsönvevő között létrejövő jogviszonyok kapcsán az Áfa tv. rendelkezéseinek alkalmazása nem merül fel, tekintettel arra, hogy ez utóbbi munkavégzésre, illetve foglalkoztatásra irányuló jogviszonyok nem tartoznak az Áfa tv. hatálya alá.

Forrás: munkajog.hu